Biros Péter vegyes érzései…

Sokan ódzkodnak a női vízilabdától. Pedig szerte a világon már nemcsak hogy egyre többen űzik ezt az amúgy férfias sportot, hanem egyre többen nézik is. Amerikában, Ausztráliában, Kínában, Hollandiában és számos más európai országban egyre népszerűbb, már-már vetekszik a férfi vízilabda elismertségével. Az elmúlt években robbanásszerűen fejlődött, egyre látványosabbak, színvonalasabbak a mérkőzések. Így van ez hazánkban és szűkebb pátriánkban Egerben is. Megvallom sokáig én is az ódzkodók táborát erősítettem. Sokkal kritikusabban néztem mint a férfi mérkőzéseket, mígnem nemcsak megkedveltem, hanem már a rajongója is lettem. Köszönhető ez elsősorban az egri vízilabdás hölgyeknek, s a magyar válogatott sikereinek. No meg persze az olyan egyéniségeknek, mint például Biros Péter, aki kivételes tehetségéből, tudásából próbál átadni valamit a gyengébb nem pólósainak. Hogyan sikerült mindez az elmúlt idényben? Miként értékeli a ZF-Eger női vízilabdásainak teljesítményét a háromszoros olimpiai bajnok vezetőedző? Erről beszélgettünk.


-Örök elégedetlen vagy. Legalábbis ez jött ki a mérkőzések utáni sajtótájékoztatókon való megnyilatkozásaidból. Pedig ez a csapat sokak véleménye szerint nem teljesített rosszul…

– Elégedetlen vagyok, mert most is több volt bennünk, mint amit elértünk. Voltak kifejezetten jó mérkőzéseink és megmagyarázhatatlan gyenge teljesítményeink. Ahhoz, hogy ezt értsük, ketté kell választani a szezont. Januárra álltunk úgy össze, hogy megerősödjön bennem a hit, amit már korábban is célként tűztem ki a csapat elé,  ami szerint meg kell szereznünk a negyedik helyezést. Ekkor játszottunk a Dunaújváros ellen – amelyik gárda szorosan az élmezőnyhöz tartozik a magyar OB-I-ben , és Európában is jegyzik -, egy olyan mérkőzést, ahol már majdnem elmúlt az öröknek mondott elégedetlenségem. Kikaptunk ugyan, de amit elterveztünk, azt megcsinálták a lányok, s közel voltunk a bravúrhoz. Addig mindenki egyfelé húzott, úgy tűnt tudnak egymásért küzdeni a lányok. Szilágyi Dorottya igazi vezér volt, a rutinos játékosok mint Somhegyi Noémi, Ráski Lilla jól összefogták a fiatalokat. A kapuban Horváth Anna teljesítményére sem lehetett panasz. Rocska Lilla, Katona Zsófi, Dobi Dorina, Kiss Abigél, de a többi fiatal, serdülő, vagy éppen csak ifi korba lépő játékos pedig kezdte felvenni az OB-I ritmusát. Mondhatnám megérettek az első osztályra, a felnőtt bajnokságra. Aztán megtört az egység.

-Miért, mi történt?

– Ahogy elkezdtük ezt a szezont, ahová januárra eljutottunk, ahogy fejlődött a csapat az biztató volt. Igazán jók akkor lettünk volna, ha együtt marad a társaság. Mindig azt mondom, hogy márciusra kell elérni azt a formát, amivel nekirugaszkodhatunk a végjátéknak. Itt azonban elindult egy széthúzás, megbomlott a csapategység. Ez nem pont akkor történt, ez egy folyamat végkifejlete volt már. Régebbről hoztuk ezt már magunkkal.

-Nem sikerült ezt időben kezelni?

-Úgy gondolom, hogy nem jól kommunikáltuk. Menjünk azonban sorjába. Tudtuk, hogy Kékesi Bori csak januárig lesz velünk, mert ő az Amerikai Egyesült Államokban folytatta a tanulmányait. Érzékeny veszteség volt az ő kiválása, de készültünk rá. Aztán voltak, akiket nekünk kellett eltávolítani a csapatból. Ilyen volt Miklós Réka, akinek a magatartása, társai, edzői felé kifejtett folyamatos intrikája megbontotta a csapategységet. Később őt visszavettük, ami oda vezetett, hogy a csapatkapitány Somhegyi Noémi ezt nem volt képes elfogadni, és abbahagyta a vízilabdát. Ez is érzékeny veszteség volt, nem is nagyon tudtam azonosulni a döntésével. Aztán bebizonyosodott, hogy Miklós Réka visszavétele hibás döntés volt, így ő végleg kikerült a csapatból. Játéktudásban közel sem hozott annyit, mint amennyit rombolt hangulatilag, mentálisan, a társakhoz való viszonyával. Megvan ebben az én személyes felelősségem is, mert bebizonyosodott, hogy az első eltávolítása után nem lett volna szabad őt visszavenni. Nem lett volna szabad ilyen sokáig tűrnöm az ő viselkedését. Ennek lett a következménye Somhegyi visszavonulása, amit nagyon sajnálok. Ő meccseket nyert, küzdött, hajtott, nem véletlenül volt ő a csapatkapitány. Aztán volt olyan is, akinek a teljesítményével nem voltam elégedett, aki nem ütötte meg sem mentalitásában, sem játéktudásában a csapat szintjét, aki nem volt képes a magyar OB-I színvonalának megfelelni. Pedig többször elmagyaráztuk neki, hogy mit kéne mindehhez tennie, de akaratgyengesége, az egészhez való viszonya megakadályozta ebben. Őt azért nem nevesíteném, mert emberileg nem volt vele probléma, csak hát be kellett látnunk közösen vele együtt, hogy ez nem fog menni.

-Mi következett ezek után?

-Teljesen át kellett alakítani a csapat szerkezetét. Kivált egy klasszis center, be kellett építeni a fiatalokat. Dolgoztam velük korábban másfél évet, tehát tudták mit követelek, mit játszik a felnőtt csapat. Kényszer hozta az ő szerepvállalásukat, de megoldották a feladatukat, aminek nagyon örülök. Különösen Katona Zsófira hárult nagy szerep. Persze mindenkinek többet hozzá kellett tenni. Egy Szilágyi Dorottyának, Ráski Lillának, Horváth Annának, Hlengiwe-nek. Meg is tették a tőlük telhetőt, aminek köszönhetően újra játszottunk jó meccseket. Talán a szegedi ötméteresekkel elvesztett mérkőzés volt az, ahol nagy hiányérzeteim voltak, de ott nem játszott Szilágyi Dorka. Ebben pedig mi hibáztunk, mert eltiltását követően nem írtuk be a jegyzőkönyvbe, ami még egy mérkőzés kihagyását eredményezte.

-Mindennek ellenére nem sok hiányzott a négybe való bekerüléshez. Mi volt az? 

-Én úgy indítottam, hogy bekerülünk a négy közé. Erre abszolút megvolt a lehetőségünk. Az itthoni Fradi elleni mérkőzés volt az, amikor egy góllal kaptunk ki, ami a válaszvonalat meghúzta.. Ezután a Népligetben kellett volna nyernünk, ahol viszont nem játszottunk jól, s egyértelmű vereséget szenvedtünk. Persze nem akarom én ezt egy meccsre kihegyezni, mert a már említett menet közbeni problémák is bőven belejátszottak ebbe, de hát a Fradival küzdöttünk. Azon a meccsen nem sikerült megugrani azt a szintet ami a négy közé kerüléshez kellett volna. Egyfelől pozitív az egész szezon, mert egy helyet előre léptünk. Másfelől meg ott volt a lehetőség egy még jobb eredményre. Egy csapatnak magának kell megteremteni azokat a körülményeket, hogy egyfelé menjünk. Amikor menet közben jönnek ilyen problémák, akkor elmarad a siker. Főleg igaz ez a női mezőnyre, s ezt most ki kell mondanom. A férfiak ezt valahogy jobban tolerálják, másképpen kezelik, s a játékukon kevésbé látszanak meg ha a csapaton belüli egységgel problémák adódnak. Ezt tapasztalatból mondhatom.

-A végére aztán összeállt újra minden, hiszen a Szentest nagyon magabiztosan vertétek az ötödik helyért lejátszott helyosztón.

-Szerencsére ez így volt. A végére helyükre kerültek a dolgok. Szilágyi Dorkának, Ráski Lillának, Horváth Annának meg a már sokszor szóba került fiataloknak köszönhetően újra meglódult a szekér.

-Többször szóba kerültek a fiatalok. Mit hozhat a jövő? 

– Az ifi csapat a bronzéremért játszik június elsején és másodikán. Van bennük lehetőség, kijöhetnek onnan akár válogatott szintű játékosok is. Csak rajtuk múlik, mert tehetségesek. Egy új csapatot építünk a következő szezonra, mert lesznek távozóink is. Elmegy Horváth Anna és Ráski Lilla, s valószínű, hogy Hlengiwe is, bár neki még egy évig szóló szerződése van. Ők azért a minőséget képviselték. Amióta edző vagyok Horváth és Ráski együtt dolgozott velem. Remélem visznek magukkal valami pluszt ebből az időszakból. Ugyanakkor nem kell megijedni, mert minőségi játékosok érkeznek, s a fiatalokkal kiegészülve nagy reményekkel kezdhetjük meg a felkészülést a következő bajnokságra.

 

Kövess minket Instagramon

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez