Birosék is megúszták…

A nyár egyik legjelentősebb eseményévé nőtte ki magát a Balaton átúszása. Az ország minden tájáról összeverbuválódnak ilyenkor a Balaton és az úszás szerelmesei, hogy meghódítsák a nagy tavat, s teljesítsék a több mint öt kilométeres távot. Profik és amatőrök. Vannak akik az órával harcolnak, s kitűznek maguk elé egy bizonyos célt, és vannak akik kényelmesen, útközben meg- meg pihenve lefürdik az ötezerkétszáz métert.

Az idei Balaton átúszásnak egyik reklámarca Biros Péter volt. Többek között vele hirdették a nagy eseményt. Ráadásul minkét fia vállalta, hogy közösen nekivágnak a távnak.

-Sajnos végül Vince nem tarthatott velünk – mondta a még ma is rendkívül népszerű háromszoros olimpiai bajnok, a ZF-Eger női OB-I-es csapatának vezetőedzője. – Mivel kétszer elhalasztották az időjárás miatt a programot, s a kisebbik fiamnak, Vincének, a harmadik időpontban volt az országos úszóversenye, így ő valódi rajtkőre állt. Samuval azonban, végig együtt úszva, áttempóztunk a túlsó partra.

-Milyen volt?

-A vártnál hidegebb volt a víz, és hullámzott is rendesen, különösen a közepe felé. Mindig tudtuk, hogy nagyjából hol tartunk, mert az útvonalat bójákkal jelezték. Az első ezer méter után, amikor hátra néztem, Révfülöp még nagyon közel volt, mintha még csak most hagytuk volna el a rajtot. Kicsit meglepődtem, hogy hú de sok van még hátra. Ráadásul még a hullámzás is erősödött. A  versenyidőnket két ok miatt sem lehetett értékelni. Egyrészt azért, mert amikor becsekkoltunk, indulásra készen, akkor még jöttek a fotósok, aztán még néhány rövid interjút is kértek, az óra meg már ketyegett. Csak egy jó negyedórával később tudtunk elindulni. Aztán pedig eldöntöttük Samuval, hogy nem harcolunk az idővel. Jókat beszélgettünk útközben, egyszer-egyszer csak úgy felfeküdtünk a vízre. Miután megszoktuk, hogy ez nem az egri uszoda, s túlvergődtünk az elején, utána már élveztük. Habár az is igaz, hogy amikor már láttuk Balatonboglár strandját, de még volt hátra bőven, akkor elhalkultunk mind a ketten, csak egyenletesen tempóztunk. Jólesett a célban szilárd talajt érezni a lábunk alatt. Aztán megint jöttek az interjúk, a fotózások. Nem állítom, hogy nem fáradtunk el a végére. Samu magamra is hagyott hazafelé az autóban, szinte majdnem végigaludta Egerig az utat. Nagyon sajnáltuk mind a ketten, hogy Vince végül is nem tarthatott velünk, mert úgy lett volna egy igazi fiús nap, amire ritkán van alakalmunk. Meg egyébként így utólag végiggondolva nagy élmény volt. Találkozhattunk egykori csapattársakkal, akikkel megállapítottuk, hogy ilyen úri huncutságokra nekünk nem futotta egyik nyáron sem. Ennél keményebb úszóedzéseink is voltak egy-egy világversenyre való felkészülés alatt, most meg azért nyújtogattuk a nyakunkat Boglár felé fél úton. Esetleg még azon is elgondolkodom, hogy a nyári alapozások monoton jellegét megtörve, a jövőben elindítom a csapatomat is.

Aztán Biros Péter még azt is elárulta – bár Samunak erről nem kell tudnia -, hogy a másnap reggeli úszásából szinte csak egy csobbanás lett. Valahogy nem esett jól a máskor rutinszerű művelet.

Kövess minket Instagramon

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez