Egy újabb szakasz vége

Genovában megint lezárult egy korszak a ZF-Eger férfi csapatának életében, de ahogyan mondani szokás, a film forog tovább, már most várjuk az őszi újrakezdést.


 

Hogy csalódás-e, avagy sem a Genovában megszerzett Bajnokok Ligája hatodik hely, azt mindenki döntse el maga. Hogyha szimplán azt a tényt nézzük, hogy egy évvel ezelőtt két pozícióval jobban zárt a ZF-Eger férfi együttese, nevezhetjük visszalépésnek a negyeddöntős vereséget, hogyha viszont úgy közelítjük meg a dolgot, hogy Európa, de alighanem a világ hatodik legjobb klubcsapata az egri, mindjárt más a leányzó fekvése.

Merthogy a Final Eight már csak egy pluszt jelentett, a legerősebb alakulatok háromnapos viadalát, ahol értelem szerint, mindenki nyerni akart, de csak egy gárda örülhetett. Elsőre talán kissé meglepetésként ért mindenkit, hogy az Olympiakosz Pireusz tizenhat év után ért fel a klubpóló csúcsára, pláne, hogy a fináléban a hazai közönség támogatását élvező, világsztárokkal teletűzdelt Pro Recco volt az ellenfél.

Amennyiben a komplett három nap történéseit vizsgáljuk, közelebb kerülünk az igazsághoz és a beismeréshez, idén valóban Theodorosz Vlahosz fiai érdemelték meg leginkább a trófeát. Ez a nyár pedig abszolút a görög vízilabdáról szólhat, gondolva továbbá a barcelonai Európa-bajnokságra. Persze, a hellén nemzeti együttesben nem juthat szóhoz a Final Eight legértékesebb játékosának választott horvát kapus, Joszip Pavic, ott lesz viszont a mi Angelosz Vlahopuloszunk.

Visszakanyarodva az egriek teljesítményére, néhány mondatban Bárány Attila, az Egri Vízilabda Klub ügyvezető-elnöke is kitért erre abban a köszöntőjében, amelyet szombat este, a genovai kikötő egyik éttermében tartott, amikor a szezont lezárandó, szólt a csapat és a stáb tagjaihoz.

Az értékelés ezúttal valóban legfeljebb néhány mondatig tartott, ezt követően ugyanis a köszönet többféle megfogalmazása bontakozott ki. Korábban több írásunkban is beszámoltunk róla, kik alkotják a ZF-Eger férfi csapatának jövő évi keretét. Ezekből, valamint a zuhanyhíradós hírekben megjelentekből ugyan már következtetni lehetett rá, kik azok, akik távoznak a hevesi megyeszékhelyről, mi mégis most írunk a témáról első alkalommal.

Az olasz tengerparti városban tartott évzáró ezúttal többet jelentett egy egyszerű bankettnél. Tudta ezt minden résztvevő, és igen, ott is voltak azok a bizonyos gombócok a torkokban. Hét játékos, hét kedvenc, hét olyan személy folytatja máshol ősztől a pályafutását, akiket a sok év alatt egyaránt a szívünkhöz közel engedtünk.

Mindezen érzések csak tovább fokozódtak, amikor a hét személyről egyesével tekinthettünk meg egy-egy olyan videót, amely az Egerben eltöltött időszak legszebb jeleneteit ragadta ki. Nagy védések, bombagólok, öröm, bánat, szenvedély és a játék iránti szeretet. Braniszlav Mitrovics, Angyal Dániel, Lőrincz Bálint, Kovács Gergő, Uros Csucskovics, Bedő Krisztián és Hárai Balázs mind-mind átélhette ezeket, de szombat délután utolsó alkalommal. Egy ideig legalábbis biztosan, mert sosem lehet tudni, mit hoz a jövő…

Amikor aztán a személyre szabott kisvideók véget értek, nagy taps fogadta az éppen érintett játékost, illetve egy olyan bekeretezett montázs, amit egyfajta búcsúajándékként vehetett át a klub első emberétől.

Még mielőtt a vacsorához hozzáláthattak volna az eseményre meghívottak, a játékosok egyöntetű kívánalma nyomán, Braniszlav Mitrovics is felszólalt. Az egriek távozó csapatkapitánya igazság szerint a szép éveket emelte ki, illetve azt, hogy amikor elkezdődött Egerben a közös munka, ahhoz képest emberileg és szakmailag is mindenki sokat fejlődött. Ezekre az évekre a keret minden tajgának szép emlékként kell majd visszaemlékeznie pályafutása meghatározó szakaszaként.

Szépen lassan aztán kiürült a genovai étterem, és a szálláshoz közeledve kezdte elönteni az embert az üresség érzése. Az ürességgé, amely minden szezon végén megjelenik valamilyen szinten, hiszen egy újabb év, egy újabb történet, esetünkben pedig a csapat egy újabb szakasza fejeződött be.

Előttünk a nyár, és vele együtt a válogatottak különböző megmérettetései, tehát messze még az ősz, amikor újraindul a mókuskerék, ezért most bőven lesz idő az összegzésre, a pihenésre, és persze, az újragondolásra. Zárszóként éppen ezért most mindössze két gondolatot ragadnánk ki abból a sok mindenből, ami az elmúlt napokban valamilyen formában megjelent. Az egyik mindenféleképpen a köszönet, amit azzal a hét játékossal szemben fogalmazhatunk meg, akik élete most máshol folytatódik. Az Egerben eltöltött éveket sosem felejtjük, és tudjuk jól, ti sem fogjátok azt a megannyi csodás közös élményt.

Az abszolút zárszó pedig Dabrowski Norbert vezetőedző gondolata, aki a Szolnok-meccs után fejezte be értékelését azzal, hogy „bízzanak bennünk, Egerben jövőre is jó csapat lesz”. Mert, bár az élet már nem először hozza úgy, hogy új együttest kell építeni, de eddig az éppen aktuális gárda tagjainak elvégzett munkája, a támogatók, szurkolók bizalma, a háttérben dolgozók fanatikus klubszeretete mindig megtérültek. És, hát a múltból, tradícióinkból kiindulva: miért is alakulna most ez másképp együtt, közösen, újra…

Genovai évzáró vacsora, 2018.06.09. (FOTO: Fehér anna)

Genovai évzáró vacsora, 2018.06.09. (FOTO: Fehér anna)

(FOTO: Fehér Anna)

Kövess minket Instagramon

0

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez