Jöttek, játszanak, győznek! Megszerettük őket!

Még talán egy fél év sem telt el azóta, amióta a ZF-Eger csapata új játékosainak nevét tanulgattuk. Marko Avramovics, Sztrahinja Raszovics, Angelos Vlachopoulos. A bágyadt, elmúlt év őszi napsütésben arról tanakodtunk, hogy kinek mi lesz majd a szerepe, mennyire képesek majd pótolni a távozókat, érkezésükkel erősödött, vagy gyengült a csapat? Hogy lesz majd a bajnokságban, a kupában, na és persze a legfontosabb sorozatban, a Bajnokok Ligájában? A jól értesültek a presszók teraszain kávéjukat kavargatva, vagy éppen sörüket szürcsölgetve tudni vélték: ez bizony a lehető legjobb erősítés. Megint mások csak legyintettek, hogy ezzel a kerettel nem jutunk messzire. Bárány Attila klubelnök arról tájékoztatott, hogy a lehetőségeinkhez képest, s a szakmai igényeknek megfelelően igazoltunk. Az első edzéseken, ahol már valamennyien jelen voltak, lecövekeltek a hobby úszók, ott maradtak a lelátón a gyermeküket úszásoktatásra hozó szülők, s ellógtak egy fél órára a legfanatikusabbak a munkahelyükről, hogy meglessék őket. Egyre többen lettek azok, akik annak a véleményüknek adtak hangot: jó lesz ez!

Még talán egy fél év sem telt el. De már most olyan érzésünk van, mintha mindig velünk lettek volna! Jöttek, játszanak, mérkőzéseket döntenek el, győznek! Megszerettük őket! Nem a véletlen műve ez. Bárány Attila mindig elmondja, hogy az igazolásoknál a szakmai szempontokon túl az az elsődleges, hogy emberileg is passzoljanak a közösséghez. Ahhoz a szó szerinti CSAPAT-hoz, amelyiket már oly régen szívébe zárt az igényes és létszámában minden más OB-I-es társaságot felülmúló közönség. Marko Avramovics, Sztrahinja Raszovics és Angelos Vlachopoulos meghódította az egrieket. Velük beszélgettünk, arra kíváncsian, hogy ők hogy érzik magukat, sikerült-e már egrivé válniuk, s milyen a viszonyuk edzőikkel, csapattársaikkal, magával a szurkolótáborral, jól döntöttek-e akkor, amikor aláírták szerződésüket új állomáshelyükre?

Marko Avramovicsról már elmondtuk, hogy perfekt beszél magyarul. Amikor hazánkba szerződött azt tanácsolták neki, hogy ne sajnálja az energiát és tanulja meg a nyelvünket, mert a saját dolgát könnyíti meg. Így tett! Két edzés között, amíg a többiek pihenéssel töltötték az időt ő nyelvtanárhoz járt és egyre magabiztosabb lett. Azt meséli elsőként, hogy – bár már korábban járt a Bitskey Uszodában ellenfélként -, még mindig lenyűgözi a létesítmény. Büszke arra, hogy ide jöhet minden nap és még mindig felfedez valami újdonságot, ami nagyon tetszik neki. Mint mondja, nem volt nehéz a beilleszkedés, mert ez egy nagyon jó hangulatú közösség és a társak nagyon odafigyeltek arra, hogy megkönnyítsék az első napokat. Segítettek a városban való tájékozódásban, a lakáskiválasztásban, az edzéseken, hogy úgy oldja meg a feladatot, ahogy azt az edző kéri. Nagyon nagyra értékeli: – mivel ő jött a legkorábban -, Dabrowski Norbi meghívta vacsorázni, miközben részletesen elmondta neki, hogy mit vár tőle. Ilyet még sehol máshol nem tapasztalt. A társak közül sok mindenkit ismert már, ha csak felületesen is, hiszen korábbi klubja is magyar volt, a Fradiban játszott. Mára azonban már baráti a viszony. Együtt söröznek, összejönnek a nagyobb focimeccseket megnézni a tv-ben, összetartanak. Különösen Kovács Gerivel, Hárai Pufival, és Hosival van jóban, de a többieket is egytől, egyig a barátainak tartja. Ugyanakkor nagyon várja már a családot is, hogy újra együtt lehessenek, ami érthető is, hiszen nemrég megszületett a fia, akivel eddig még csak a téli szünetben, nem egészen két hétig volt alkalma megismerkedni. Február végén, március elején azonban már a család többi tagja is “egri” lesz, ide költöznek. Ez mindent elmond a városhoz való viszonyáról. Olyan hely ez – mondja már, már tökéletes magyarsággal -, ahol ha tőlem függ nagyon szívesen maradnék, akár több évig is.

Sztrahinja Raszovicsnak minden új volt. Nemcsak Egerben, hanem Magyarországon is. Még a vízilabdát is sokkal másként látja, mint korábbi állomáshelyén Barcelonában. Itt sokkal jobb a bajnokság – hallhattuk tőle -, nem elég csak egy, két meccset nyerni a sikerhez. Fradi, OSC, Szolnok,  Miskolc, Pécs, BVSC és a többiek is kiváló csapatok. Élesek a meccsek, nagyon oda kell figyelni. Ez szolgálja azonban a fejlődést, amiért leginkább Egerbe igazolt. Nem titkolt célja ugyanis, hogy a szerb válogatott tagjaként ott szeretne lenni a tokiói olimpián. Fontosnak tartja, hogy mindig a legjobb teljesítményre törekszik. Akkor is amikor ő lövi a gólokat, s akkor is, amikor a csapat taktikájához igazodva mezőnymunkát végez. Egyébként soha nem magán gondolkodik, mert mint mondja ez csapatjáék, a lényeg az, hogy mindenki illeszkedjen a “gépezetbe”. A közönségtől teljesen oda van. Itt minden mérkőzésre eljönnek – mondja -, ami nagyon feldobja, már a bemelegítésekkor. Profi klub, profi körülmények, profi játékostársak, profi ellenfelek! Ezt tartja a legfontosabbnak. Ez segít céljai megvalósításában. Barcelona, vagy Eger, mint város – tűnődik el egy pillanatra a válaszon. Persze, hogy mindkettőt gyönyörűnek látja. A különbséget Eger javára mégis az billenti, hogy szerinte élhetőbb a város. Amíg Barcelonában rengeteg ideje elment az utazgatással, addig Egerben, a Gólya utcából, csak átsétál, edzés előtt tíz perccel. Több ideje marad a pihenésre, a feltöltődésre.  A csapattársakról csak azért nem alkot külön véleményt, mert mint mondja a csapaton belüli viszonyoknak látszódnia  kell a meccsek alatt a medencében. Ott pedig az látszik, hogy minden rendben van, s a szabad idejüket is szívesen töltik együtt.

Angelos Vlachopoulos azzal kezdi, hogy nagyon jól érzi magát. Akár az uszodában, akár a városban. – Nagyon szeretek itt játszani – mondja – és érződik rajta az őszinteség. S ha már őszinteség: többször szóba hozza, hogy mindig őszintén viselkedik. Amikor mosolyog, amikor, integet, amikor gólt lő, vagy amikor elhibázza a helyzetet. Úgy érzi, hogy nagyon szeretik itt az emberek, s nem is akar senkinek csalódást okozni. Keményen edz, maximálisan küzd. S mindezt jókedvűen. Fantasztikus humora van, bármikor képes elsütni egy jó poént. Nemcsak a társakkal, hanem az edzőikkel is kiváló a kapcsolata. Mint mondja, Markoval minden reggel együtt kávéznak, aztán hosszú felsorolásba kezd: Csucskót, Hosit, Ádámot, Bánét említi, de felsorolhatná az egész csapatot, kiemelni pedig senkit nem akar. Aztán a közönségről beszél. Elragadtatja, hogy nemcsak szeretik Egerben a vízilabdát, hanem értik is. Ugyanakkor –  mint hangsúlyozza -, mindig a csapat mellett állnak. Úgy érzi jobb játékossá válhat Egerben, majd elárulja, hogy már a folytatásról is gondolkodik. Akár hosszú távú szerződést is szívesen kötne, annyira jól érzi magát.

Jöttek, játszanak, győznek! Megszerettük őket! Ők pedig gyorsan a szívükbe zárták a magyar vízilabdát, a klubot, a várost, a szurkolókat, a társakat. Nemcsak remek sportemberek, hanem remek emberek is! Nem hiába hangoztatja minden igazolásnál Bárány Attila, hogy a szakmai elvárásokon túl, emberileg is passzolniuk kell. S ez eddig szinte majd kivétel nélkül bejött. Gondoljunk csak Bánéra,  Csucskóra, vagy bármelyik magyar fiúra. Ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy Egerben miért a legnépszerűbb sportág a vízilabda, a hagyományokon túl ez lehet az elsődleges válasz. Tisztelhető és szerethető e becses társaság…

 

(Fotó: Lénárt Márton, archív)

 

Kövess minket Instagramon

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez