Pro Agria Díj Gyulavári Zoltánnak

Az Egri Vízilabda Klubnak is nagy elismerés, hogy a Nemzeti Ünnepen, október 23-án, Gyulavári Zoltán, Pro Agria Szakmai Díj kitüntetésben részesült. A népszerű egri utánpótlás edző, technikai vezető kitűntetésével elismerték azt is, hogy ebben a sportágban, itt, kiváló szakmai munka folyik. Ő is úgy fogalmaz, hogy ma már a játékosnevelés nem köthető egyetlen személyhez. Hiszen az előkészítő csoportból érkeznek a gyerekek a serdülőkhöz, majd onnan az ifibe, ahonnan pedig a legtehetségesebbek,  a legszorgalmasabbak, a legelszántabbak a felnőtt csapat keretéhez. Mint mondja, Holló Tivadarral, Tóth Kálmánnal együtt alkotnak egy egészet, már hosszú évek óta. Nekik is jár ebből a kitüntetésből.

Gyulavári Zoltán neve összeforrott az egri vízilabdáéval. Egyike volt a legfiatalabbaknak, akik megkedvelték a jó öreg Bárány uszoda légkörét. Ahogy fogalmaz, lehet, hogy a léptei még nem voltak tökéletesek, amikor már úszott. Ő, még annak a generációnak a tagja, akik valamennyien úszóként kezdték, s mindaddig, amíg a felnőtt vízilabdázók keretéhez nem tartoztak, rendszeresen úszóversenyeken is indultak. Ifi válogatottként tagja volt annak a csapatnak, amelyik megnyerte az Ifjúsági Barátság Versenyt, ami a mai ifjúsági Európa bajnokságnak felelt meg. Játszott 1981-ben Universiádén is, olyan csapattársakkal, mint a Vasas jelenlegi edzője Földi László, vagy az örökös világsztárnak számító, későbbi olimpiai bajnok, Faragó Tamás.

Mindig hűséges maradt nevelőegyesületéhez. Pedig  nem egyszer csábították máshová játékosként és később edzőként is. Közel kétszázötven OB-I-es mérkőzésen szerepelt egri színekben. 1986-ban azért hagyta abba a játékot, mert ez volt a feltétele, hogy a felnőtt csapat vezetőedzője legyen. Majd tizenöt évig edzősködött a felnőtteknél. Ő lépett ki először a csapatával a nemzetközi porondra, ahol a LEN kupa negyeddöntőjében – a magyar vízilabda erejére jellemző módon -, az a Vasas ütötte el őket a továbbjutástól, amelyik akkoriban verhetetlennek bizonyult. Pedig a feltételek abban az időben erős kívánnivalót hagytak maguk után.  Uszoda gondok miatt, volt, hogy Gyöngyösön, vagy a miskolci strandon edzettek. Nem kis szerep jutott neki abban, hogy életben maradt a sportág Egerben. Bajnoki negyedik helyezésük, s kiváló nemzetközi szereplésük pedig egyszerűen csodaszámba ment, mai ésszel szinte már felfoghatatlan.

Hosszasan sorolja azon egykori játékosainak névsorát, akik ma már tekintélyes edzőként dolgoznak. A teljesség igénye nélkül csak néhány kiragadott név: Biros Péter, a ZF-Eger női csapatának vezetőedzője, a klub női szakág irányítója. Petik Attila, az OSC vezetőedzője, Tóth Kálmán, az ország egyik legjobb utánpótlás edzője, Bíró Attila a magyar női válogatottal Európa bajnokságot nyert szövetségi kapitánya, vagy az a Cseh Sándor, aki az elmúlt szezonban mindent megnyert a Szolnoki Dózsa-Közgép csapatával. Bajnokságot, magyar kupát, Bajnokok Ligáját.

– Ez a sportág egy nagy család – mondja -, szinte mindenki “rokona” mindenkinek. Majd, egy újabb hosszú névsor következik, akikkel valamikor együtt játszott. Csapattársként, vagy ellenfélként. Katona, Pócsik, Rüll, Bolya, Kelemen, Kádas, Patkó, Lipovics, Vincze, dr. Sike, Búza, Nagy Pista. Olimpiai bajnokok egész sora, Pócsik Dénesen kívül valamennyien ellenfélként: Molnár, Faragó, Csapó, Gerendás, Somossy, Kenéz. Persze a felsorolás itt sem teljes.

Kis növendékei, akiket ma oktat, szinte elképzelni sem tudják, hogy Zoli bácsi egykor mennyire megbízható, mennyire gyors és kiváló játékos volt. Népszerűsége vetekedett a legnagyobbakkal. Ahogy fogalmaz, jó ennek a nagy családnak a tagja lenni, immáron több mint öt évtizede. Nagyon megtisztelőnek tartja kitüntetését, de egyáltalán nem értékeli túlzásként azt, hogy  ez az elismerés jár a klubjának is, sőt az egész sportágnak!

 

(FOTO: Nemes Róbert)

Kövess minket Instagramon

0

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez