Az első lépésen túl…

Már nagyon vártuk, hogy megkezdődjön a szezon. Amiről eddig csak beszéltünk. Változott a csapat, más lesz a játék, mint amit eddig megszokhattunk. Az új fiúk gyorsak, robbanékonyak, gólerősek, jól védekeznek! A régiekben is ott a harci tűz! Jönnek a sajátnevelésű fiatalok! Különböző nyilatkozatok, sajtótájékoztató témái voltak ezek. Csak már nagyon bennünk volt a vágy: a meccsre készülődés semmi máshoz nem hasonlítható hangulata. Integetni a lelátón a klub címerét büszkén viselő öltözékben pompázó ismerősöknek. Együtt várni az első sípszóra, majd a fiúkkal közös csatakiáltásra: „Hajrá Eger!”


 

Még ha nem is a Bitskeyben, hanem a szomszédban, Miskolcon, újra jó volt együtt lenni, aztán a lejátszott meccsek után büszkén körbenézni: – Láttátok? Itt van a csapatunk! Jó lesz ez! De még milyen jó!
Aztán mindennek hangot is adtak, azok a törzsszurkolók, akiket Miskolcra irányított a vágy, a kíváncsiság. Amikor Decker Ádám a saját kapunktól úgy érkezett meg center pozícióba a Szentes ellen, mint egy torpedó, ahhoz az akkor még csak a lelátón helyet foglaló Hárai, Hosnyánszky, Mitrovics hármas is fűzött némi elismerő kommentárt. Aztán jöttek a gólok, ahogy azt már hosszú évek alatt megszokhattuk. Szebbek, szerencsésebbek, váratlanok, tudatosak, nem egyszer tapsra ragadtatók. Pedig volt olyan periódusa a mérkőzésnek, amikor a lehető legfiatalabb korosztály egyszerre volt a vízben. Csiszárral a kapuban, Sári Andrissal a védelem tengelyében, Biros Barnával, Kürti Dominikkal, és Lőrincz Bálint képviselte a rutint. Ha még azt is hozzátesszük, hogy Tóta Gergő akkor még csak a padon ült, mint cserekapus, hogy aztán a Pécs ellen, az utolsó negyedben ő válthassa Bánét, szép üzenetnek tűnt. Korosztályuknak, vagy a még fiatalabbaknak, az egri utánpótlás műhely tagjainak: érdemes dolgozni!

Még ha néha döcögött is a játék – amin nem lehet csodálkozni, hiszen csak az első meccsek voltak ezek -, voltak szép momentumok. Látszott az is, amiről Dabrowski Norbert korábban beszélt: mitől is lesz más ez a játék, mint eddig. Megvillantak az újak, hol Raszovicsot, hol Vlahopouloszt, hol pedig Avramovicsot kereste a védője a vízben – hiába -, mert mire kettőt pislogtak, ők már rég messze jártak. Angyal bombázott hátulról, Csucskovics tanári módon bekkelt, Hárai nagy kedvvel centerezett, többnyire Bedőt sem tudták tartani. Aztán a Miskolc ellen, mintha csak azt mondta volna Hosnyánszky, Vlahopoulosznak: „figyelj csak! Na, ilyen gólt lőttem nektek, a válogatottban, a nyáron, a szigeten.” Aztán jött a csavar!

Még ha néha döcögött is a játék, így a szezon legelején, azért jó volt! Nagyon jó! Újra tétmeccseket játszottunk. Az első nap után, szombat este, váltottunk néhány szót a játékosokkal is. Decker annak örült, hogy a kemény edzéseknek köszönhetően már három kilóval kevesebb, de mint elmondta, még öt kilót kell fogynia, hogy versenysúlyánál legyen, majd hosszasan dicsérte az új fiúkat kiemelve a görög Vlahopouloszt.

Ez egy kész energiabomba – mondta -, képtelen elfáradni. Fantasztikusak az adottságai. Nekem ő a kedvencem, nagyon jó a humora, nagyszerű fickó. Raszovics és Avramovics is sokat hozzá tesz majd a játékunkhoz, s emberileg ők is nagyon rendben vannak. Olyan, mintha mindig velünk lettek volna.
Kovács Gergő nagyot fújtatva mondta, hogy ő bizony elfáradt. Kemény munkából érkeztek erre a selejtezőre, de már az előttünk álló hétre gondolt:

Kapott gól nélkül jutottunk a BL főtáblára és tessék, kőkemény alapozást ígértek az edzők, na, nem mintha eddig nem ezt csináltuk volna.

– Jó volt! – dicsértük meg Raszovicsot-, aki széles mosollyal köszönte az elismerést, majd annyit mondott, hogy még szoknia kell a játékot, a magyar csapatokat, de annak nagyon örül, hogy a világ legjobb bajnokságának egyik élcsapatában játszhat.

A fáradtság visszatérő téma volt mindenkinél, nemcsak ez a négy meccs két nap alatt, hanem ami előtte történt, az is. A BL főtábla is témát adott, méghozzá örömtelit. Egyáltalán nem bánják, hogy a jövő hét utolsó négy napját nem, a mostaninál sokkal komolyabb ütközetekkel kell eltölteni.

Tényleg nagyon kemény munkából jöttünk – ismerte el, még Dabrowski Norbert is -. Ott tartunk, ahol tartanunk kell, így szeptember vége felé. Annak nagyon örülök – összegzett -, hogy mindenki rendben van, még ha fáradtak is. Azt kértem tőlük, hogy mivel nem kell BL selejtezőt játszanunk, teljes erőbedobással hajtsák végig a meccseket. Tiszteljük meg az ellenfeleinket, próbáljunk meg mindent kiadni magunkból. Úgy tűnik: megcsinálták. Kiemelném, hogy ezen a négy meccsen, hat saját nevelésű játékosunk is vízben volt, ami a jövőbe mutató.

Magyar Kupa-selejtező, PannErgy Miskolci VLC – ZF-Eger 4-11, 2017.09.24. (FOTO: Fehér Anna, Sulyok Erika)

Magyar Kupa-selejtező, PannErgy Miskolci VLC – ZF-Eger 4-11, 2017.09.24. (FOTO: Fehér Anna, Sulyok Erika)

– Vlahopouloszt mindenki dicsérte, még az ellenfelek szakvezetői is. Mi a véleményed az új fiúk beilleszkedéséről?

– A görög srác valóban világsztár, ezt megvillantotta most is. Avramovics és Raszovics is nagy hasznunkra lesz. Szinte azonnal beilleszkedtek mind a hárman. Szakmailag és emberileg is csak jót tudok róluk mondani. Örülök, hogy nem kell BL selejtezőt játszanunk, mert össze kell még csiszolni a játékunkat, s arra az edzéseken van a legjobb lehetőség.

Aztán buszra szállt a társaság, miközben már azt taglalták, hogy mi vár rájuk ezen a héten. Túl az első kis lépésen, meg a szezonkezdeten…

 

(FOTO: Fehér Anna, Sulyok Erika)

Kövess minket Instagramon

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez