Bemutatjuk Sztrahinja Raszovicsot

Hála a vízilabdának szerb és montenegrói barátaink száma egyre nő. Milos Csuk, Borisz Vapenszki még sokáig élni fog emlékezetünkben, hiába igazoltak máshová. Braniszlav Mitrovics már a klub legendájává vált, mint igazi példakép. Uros Csucskovicsot pedig egyszerűen nem lehet nem szeretni. A legkeményebb edzések után is mosolyog, nyitott szívű nagyszerű fickó. Néhány nap alatt Marko Avramovicsról is kiderült, hogy minden bizonnyal nagyon népszerű lesz a szurkolók körében. Az Universiadén való részvétele miatt pedig csak most találkozhattunk először a nyári igazolásunk újabb szerb tagjával Sztrahinja Raszoviccsal. Vele ismerkedtünk.

-Bevallom többször beletört a nyelvem, mire először kimondtam a neved…
-Ezek szerint nem csak mi küzdünk a magyar nyelvvel, hanem ti is a szerb nevekkel kifejezésekkel – nevet. – Elhatároztam, hogy megtanulom a nyelveteket, csakúgy, mint Bane, vagy Uros és Marko. Utóbbival, Marko Avramoviccsal, együtt játszottunk a Zvezdában és a szállodákban mindig szobatársak voltunk. Ő hat évvel idősebb nálam. Akkor is mindenben segített. Most is olyan mintha csak szobatársak lennénk, pedig nem lakunk együtt. Azt mondta, hogy segít megtanulni a magyar nyelvet, bár nem lesz egyszerű. Én is vállaltam a megpróbáltatásokat, mert tudom, hogy ha csak megpróbálok magyarul beszélni, minden egyszerűbb lesz.
– A ZF-Eger a negyedik csapatod, a Belgrád, a Zvezda és a Barceloneta után. Milyen célokkal, reményekkel igazoltál ide?
– Mindent meg akarok nyerni, amiben csak elindulunk. Utálok veszíteni! Engem csakis a győzelmek éltetnek.
– Ezt már korábban is mondtad a klubelnöknek? Mert úgy hírlik gyorsan megegyeztetek az átigazolásodról…
– Ezt speciel nem mondtam – nevet újra -, de tudtam, hogy hová jövök. Nem emlékszem egészen pontosan, de már vagy hét, vagy nyolc alkalommal megfordultam ebben az uszodában ellenfélként. Mindig jó benyomásokat szereztem akár győztünk, akár vesztettünk. Emlékszem, hogy egy nagyon jó meccsen nyertünk itt még a Zvezdával. Abban az évben, 2013-ban, meg is nyertük a BL-t. Aztán a Barcelonetával már vereséget szenvedtünk itt, köszönhetően elsősorban Hárai Balázsnak, akit nem tudtunk semlegesíteni.
– Más egri játékos is megmaradt az emlékezetedben?
– Mint mondtam, elég sok meccset játszottam az Eger ellen. Mondhatom, hogy szinte mindenkit jól ismerek. Tudom, hogy nagyon jó egyéni képességekkel rendelkeznek az itt játszók, ugyanakkor remek csapatot is alkotnak.
– Csak néhány napja vagy Egerben, mégis hogy érzed: könnyen be lehet illeszkedni?
– Ebben segítenek a honfitársaim, de a többiek is nagyon rendesek velem. Az egész klub olyan, mint egy nagy család. Amikor megjöttem, szinte azonnal tudatták velem, hogy most már ennek én is a tagja vagyok. Nagyon jól esett, ahogy fogadtak.
– A városban hogyan boldogulsz?
– Marko, a „szobatárs” igyekszik azon, hogy ne nagyon tévedjek el. A Szálloda utcában lakom, onnan egyszerű lejönni az uszodába, de kajálni, meg vásárolni egyelőre Markoval megyek. Megnyugtatott, hogy nem egy nagyváros, ő két hét alatt szinte mindent kiismert.
Milyen poszton játszol, s a megítélésed szerint mik az erősségeid?
– Most mondhatnám azt, hogy az a legnagyobb erősségem, hogy azon a poszton játszom, ahová az edzőm állít – nevet újra. – Gyors vagyok, gyorsan átlátom a szituációkat, gyorsan cselekszem. Egyébként meg kapásoldali szélső a valódi posztom, s a motiváltságommal sincs gond. Tagja akarok lenni a szerb válogatottnak, s ahhoz nagyon jól kell játszanom, s itt vagyok a legjobb helyen, hogy megmutathassam magam.
– Netán Tokió a cél?
– Mindenképpen! Nyertem már a szerb válogatottal Világligát, de a legjobb tizenháromba még nem sikerült beférkőznöm. Ott akarok lenni az olimpián, s ahhoz a világ legjobb bajnokságában kell bizonyítanom.
– Akkor örömmel folytatjuk a nyelvtörőt, amikor Sztrahinja Raszovics sikereiről kell beszámolnunk…
– Biztos a csapattársak is küzdöttek a nevemmel, de rögtön az első nap becenevet kaptam, ami a fogadtatásomról is sok mindent elárul. Sztráje, ahogy szólítanak, ami mindenkinek megfelel. Ők ki tudják mondani, én meg egyfajta előlegezett bizalomként értékelem. De álljon itt egy bizonyíték, hogy már tanulok magyarul: „Hajrá Eger!”

/Foto: Facebook, Lénárt Márton/

Mondja el a véleményét

ÍRJON NEKÜNK

0

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez