Báne és a könyve…

Kevés olyan sportolót találunk a nagyvilágban, akik hazájukon kívül, legalább annyira népszerűek, mint otthonukban. Akiket a mindenkori ellenfelek is elismernek, fejet hajtanak sportolói, emberi nagyságuk előtt. Nekünk szerencsére nem kell messzire mennünk és sokáig keresgélnünk, hogy találjunk egy ilyen személyt. Évek óta a ZF-Eger csapatát erősíti Braniszlav Mitrovics, akit nemcsak a vízilabda barátok, hanem sokan mások is megsüvegelnek. Még a nyár elején adtunk hírt arról, hogy a népszerű Báne könyvet írt, amit hazájában, Szerbiában be is mutattak nem kis közönségsikert aratva. Híradásunkat követően többen kérdezték, hogy lesz e magyar nyelvű kiadás, mert a képeken ízlésesnek tűnő könyvet szívesen kézbe vennék, elolvasnák. Az idei szezon első egri edzésének egyikét követően, érdeklődtünk a csapatkapitánytól könyvéről.

– Engem is meglepett, hogy ilyen jó lett a fogadtatása. Semmi szaftos, vagy sztorizós történetek gyűjteményére nem kell gondolni, bár bizonyára ezekből is összeállna egy kötetre való – hallhattuk a népszerű Bánétól.
– Mindenekelőtt: lesz magyar nyelvű kiadás, vagy sem?
– Nem gondoltam arra, hogy magyar nyelven is meg kellene jelentetni ezt a könyvet. Azonban már nekem is nagyon sokan feltették ezt a kérdést, pedig alig pár napja vagyok újra Magyarországon. Át kell gondolnom, ha tényleg ekkora az érdeklődés, akkor lehet, rajtam nem múlik. Mindenesetre nagyon megtisztel, hogy ennyire odafigyelnek rám, arra, ami velem történik.
– Addig, amíg eldöntöd, hogy lesz, vagy sem, poéngyilkosság nélkül meséld el, hogy miről írtál!
– Semmiféle poéngyilkosságról nem lehet beszélni, ez nem egy krimi, s nem is egy bulvár kiadvány. Egyszerűen arról van szó, hogy amikor beteljesült életem legnagyobb vágya, álma és olimpiai bajnok lettem, végiggondoltam azt az utat, amit megtettem az ötkarikás dobogó tetejéig. Sok mindenre rájöttem. Mit csináltam jól, mit rosszul? Miről beszélgettem pszichológusokkal, mit mondtak az edzőim, hogyan éltem, mit ettem? Hogy éreztem magam a kispadon, amikor csak második számú kapus voltam? Hogyan edzettem? Hogyan változtattak meg a klubváltások? Miként éltem meg, amikor Debrecenben nem kaptam fizetést? Mekkora lökést jelentett a pályafutásomban, hogy Egerbe szerződtem?
Ez utóbbinál, nem tudlak nem félbeszakítani…
– Egerben nyertem életem első trófeáját úgy, hogy ahhoz hozzáadtam a tudásomat, hogy ahhoz tevékenyen hozzájárultam, mint elsőszámú kapus. Nyertem előtte is ezt, azt a Partizánnal, meg a válogatottal is, de csak, mint a kispadról néhány percet kapó második számú hálóőr. Jobbá akartam válni, azt szerettem volna, ha elvitathatatlanul velem kezdődik az összeállítás. Ez pedig Egerben adatott meg nekem. Írok arról is, ami szerintem ezzel még összefügg.
– Éspedig?
– Találkoztam a táplálkozás tudományával foglalkozó, nagyon jó szakemberrel. Rávezetett arra, hogy miként kell étkeznem. Ez pont egybe esett az Egerbe történő igazolásommal. Megfogadtam a tanácsát és onnantól elkezdett meredeken felfelé ívelni a pályafutásom, a klubomban is és a válogatottban is. Sokkal jobban éreztem magam. Fittebb, erősebb, koncentráltabb lettem.
– Valamennyien szeretnénk ezt elérni. Szóval?
– Gyorsan hozzáteszem, amit eddig nem mondtam: e mellett a tudatos étkezés mellett, megszállottan dolgoztam, edzettem – nevet -. Amit persze sokkal jobban bírtam, mint annak előtte. Ez az egész pedig arról szól, hogy mit mikor kell enni. Tehát mindent ehetsz, csak nem mindegy, hogy mikor. Tisztában kell lenned azzal, hogy mikor van a legnagyobb szükséged energiára, mi az az étel, ami ezt tartalmazza, s azt mikor fogyaszd el. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni: ne este lefekvés előtt egyél meg egy fél disznót.
– Ennyire egyszerű lenne az egész, s máris ott vagyunk a dobogó tetején, az olimpián?
– Göröngyös út az, s nem is mindig rózsaszirmokkal teli. Erről írok részletesen. Végiggondoltam mindent, s nem magam miatt, a pályafutásom magasztalása kedvéért született meg a könyv. Meg akartam mutatni a fiataloknak, hogy miként érhetik el a céljaikat. Rávilágítottam őszintén a hibáimra is, hátha okulnak belőle, s ők már nem követik el azt. Ennek a könyvnek az a célja, hogy levágd a kanyarokat, segíteni akartam vele, hogy egyenes út vezessen a sikerek felé. Annyi sok tehetséget látok, mégis sokan elvesznek a göröngyökön, csak kevesen érnek fel a csúcsra. Remélem, még én sem vagyok ott, ha még egyszer elolvasom, talán még én is tanulok belőle…

Comments
  • Ragó István
    Válasz

    Kedves Báne!
    Nagyon várjuk a magyar nyelvű megjelenést.

Mondja el a véleményét

ÍRJON NEKÜNK

0

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez