Egy pesti lány, aki Egerben van otthon…

Jól csengő név a női vízilabdában Somhegyi Noémié. Döntő szerepet játszott abban az egri csapatban, amelyik Magyar Kupát, bajnokságot nyert és bejutott a Bajnokok Kupája legjobb négy csapata közé. Kisebb megszakítással, már nyolc éve tagja a válogatott keretének, húzóembere volt a dunaújvárosi sikercsapatnak. Néhány év után mégis a váltás mellett döntött és visszatért korábbi sikereinek helyszínére, Egerbe. A kérdés adja magát: miért?


 

– Jó csapatban játszottam Dunaújvárosban – mondja – és az eredmények sem maradtak el. Mégis úgy éreztem, amióta eligazoltam Egerből, hogy én itt vagyok otthon. Sokan tudják, akik ismernek, hogy ennek elsősorban párkapcsolati okai vannak. Nagyon egyedül éreztem magam Dunaújvárosban. A szüleim Budapesten, a szerelmem Egerben. Vágytam ide vissza, s hiába a jó csapat, a jó társaság, még szezon közben felhívtam Bárány Attilát, hogy ha számítanak rám, akkor szívesen visszajövök. Ő egyeztetett Biros Péter vezetőedzővel, s a szezon végeztével aláírtuk a szerződést. Izgatott mindezen kívül az is, hogy eddigi pályafutásom során még nem dolgoztam együtt a sportágból ennyire kiemelkedő személlyel, mint Biros Péter. Amikor először beszéltünk, elmondta az elvárásait, ami szintén újdonság a számomra. Amolyan vezérszerepet szán nekem a sok fiatal között. Ami pedig a „miértek” számát tovább gyarapította: kipróbálhatom magam edzőként is a játék mellett. Korábban megszereztem a Magyar Vízilabda Szövetség által szervezett, kétéves szakedzői papírt, s kezdésként a legkisebbekkel, a 2007-es korosztállyal foglalkozom. Már el is kezdtem a munkát a gyerekekkel, amit nagyon élvezek, nagyon jó hatással van rám.

– Sikerült már megismerkedni az új csapatod tagjaival is?

– Többé, kevésbé igen. Horváth Annát például már ismertem korábbi közös klubunkból, a BVSC-ből. Egri éveim során játszottam együtt Ráski Lillával is, viszont a fiatalokat, egy-két kivételtől eltekintve, egyáltalán nem ismertem. Már megkezdtük a felkészülést, és a korosztályos válogatottakon kívül együtt a keret. Bár úgy tudom, hogy lesz még új igazolás is.

– Milyenek az első benyomások?

– A fiatalok nagyon ügyesek. Még egy kis izmot kell rájuk pakolni, erősödniük kell, de sokra hivatottak. Tetszik az elképzelés, hogy elsősorban a saját utánpótlásra támaszkodva akar a klub felépíteni egy újabb élcsapatot. Ez néhány éven belül megvalósulhat. Biztos vagyok benne, hogy már ebben a bajnokságban is okozunk majd meglepetéseket. Élvezem a munkát! Biros Peti is, eddig számomra teljesen új módszereket alkalmaz a felkészülés során. Kaptam olyan impulzusokat ez alatt a rövid idő alatt is, ami motivál, ami arra ösztönöz, hogy a legjobbamat nyújtsam, amikor majd kell. Igyekszem az élre állni, ahogy Peti kérte tőlem, meg akarom mutatni, hogy lehet rám számítani, hogy igenis jó játékos vagyok.

– Ez úgy hangzott, mintha ebben kételkedett volna valaki…

– Nem hiszem, hogy lenne ilyen, de az tény: nem esett jól, hogy a szövetségi-kapitány a VB-keret kihirdetése óta nem beszélt velem. Tudom, hogy az ő felelőssége, és nem kötelessége megindokolni a döntését, de szívesen vettem volna, ha elmondja, miért maradtam ki. Nagyon szerettem volna játszani a hazai világbajnokságon, mindent beleadtam a felkészülésbe, de úgy tűnik ez is kevés volt, és az igazság az, hogy lelkileg még mindig nagyon mélyen vagyok a történtek miatt. Éreztem már a nyár eleji, Világliga Szuperdöntőben is, hogy két-három perceket kapok csak, és ennyi idő alatt egy center nem képes bizonyítani. Hoztam néhány kiállítást, és számomra már véget is ért a mérkőzés. Úgy hiszem, hogy már jóval korábban eldöntötte, hogy kik alkotják majd a csapatot.

– Akkor a továbbiakban már nem motivál a válogatottság?

– Ezt nem mondtam. Szeretnék még EB-n, VB-n, vagy esetleg olimpián ott lenni, még mindig ez az álmom. Ha jól dolgozom, jó formában játszom, akkor ugyanúgy Egerből is be lehet kerülni a szűk keretbe. Eddig minden nagy világesemény előtt végigcsináltam a felkészülést becsülettel, s mindig kimaradtam az utolsó keretszűkítésnél. Nem esett jól egyik alkalommal sem. Amikor még alig tizennyolc évesen behívott a válogatottba Petrovics Mátyás, az nagyon megtisztelő volt, s adott egy hatalmas lökést a további munkához. Aztán teltek-múltak az évek, majd Bíró Attila rögtön kinevezését követően, eljött hozzám akkori klubomhoz, Szegedre, és nem titkoltan, nagyon örültem annak, hogy számítana rám. Az igazán nagy eseményekről azonban mindig lemaradtam, ami viszont most már, így huszonhat évesen elszomorít. Szeretném, de nem tudom, hogy lesz-e még egyáltalán lehetőségem, mert azért azt tudni kell, hogy lelkileg minden egyes kerethirdetésnél meghaltam egy kicsit, pláne, hogy nem egyszer mondta nagyon sok szakmabeli, hogy igen, most ott lett volna a helyem. Ez pedig már nyolc éve tart.

– Az Univerziádé-szereplést viszont lemondtad…

– Félreértés ne essék! Nem sértődésből tettem. Játszottam már Univerziádén, meg egyéb nemzetközi tornákon, és megmondom őszintén, a kerethirdetés után annyira magam alatt voltam, hogy bár elkezdtem Dunaújvárosban az Univerziádé-kerettel az edzéseket, de semmi motivációt nem találtam benne. Az pedig csak megerősített a döntésemben, hogy nem akartam elvenni olyan fiatal elől a helyet, akinek ez lehet esetleg az első nemzetközi megmérettetése, de mondjuk nem kerül oda még csak a felnőtt válogatott bő keretébe sem. Ennyi és nem több a lemondásom története, bár visszautalva korábbi mondandómra, mivel a szövetségi-kapitány azóta nem beszélt velem, hogy kihirdette a tizenhármas VB-keretet, jelenleg azt sem tudom, hogy milyen visszhangja van ennek a döntésemnek. Szeretnék még válogatott lenni, de sajnos rá kellett jönnöm, a jelenlegi szakvezetés nem bennem látja a megoldást centerposzton. Éppen ezért most az első helyre az Egert tettem, itt szeretnék minél sikeresebb lenni, a válogatottságra pedig nem gondolok, mert még mindig sokszor görcsbe rándul a gyomrom, mikor eszembe jut a sok csalódás.

– Térjünk vissza a régi-új csapatodhoz, az Egerhez: ez a fiatal társaság veled, Ráskival, s esetleg még egy-két új igazolással mire lehet képes az új szezonban?

– Bár még nagyon fiatalok, de már jól ismerik Kékesi Bori, vagy éppen Miklós Réka nevét. Az új bajnokság további egri neveket tanít meg a női vízilabdában. Jó kezekben van a csapat, a két Péter, Biros és Szilágyi is biztos, hogy presztízskérdést csinál a munkájukból. Nem kell ezt a társaságot félteni. Egyelőre erős középcsapat leszünk. Közel az idő – ha ezt a csapatot sikerül egyben tartani -, hogy Egerben újra érmekért harcolhasson a női vízilabda csapat, a klub hagyományainak megfelelően…

 

(FOTO: 1. Szántó György, 2. Roszik Ágnes, 3. duol.hu, 4. waterpolo.hu, archív)

Kövess minket Instagramon

Mondja el a véleményét

ÍRJON NEKÜNK

0

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez