Szurkolói vágyak, álmok, remények, várakozások. Csütörtökön találkozunk!


 

Van, amikor siettetnénk, van, amikor lassítanánk. Bár tudjuk jól, az idő múlását nem vagyunk képesek befolyásolni. Így öt nappal a Bajnokok Ligája budapesti hatos döntője előtt akárhány egri szurkolóval beszélgettünk, már türelmetlenül várják az újabb nagy megmérettetést. Sikerre éhesen, optimistán, mindenre felkészülten. Feledve a bajnoki döntő kudarcát, felelevenítve korábbi nagy győzelmeket, híreket, információkat vadászva a csapat háza tájáról. Vannak, akik műszakokat helyeztek át, vannak, akik szabadságot kértek, s vannak, akik elnapolták teendőiket, mert az új Duna Arénát, benne kedvenc csapatukat látni kell. Mert talán ez az egyetlen uszoda az országban – Európában is kevés van -, ahol még nem zúgott, dübörgött a biztatás: Hajrá, Eger!

Csuhai Krisztina a törzsszurkolók között is az egyik leglelkesebb. Kevés olyan mérkőzést játszott a ZF-Eger csapata az elmúlt években, amit ne élőben a helyszínen látott, szurkolt volna végig. Legyen szó akár Rijekáról, vagy Belgrádról, Berlinről, vagy Barcelonáról. Már most is nagyon izgatott, s alig várja az egri szurkolói busz indulását. – A csütörtöki nap nehéz lesz, – mondja – mert reggel úgy kell készülnöm, hogy a munkahelyemről azonnal a buszhoz megyek, ugyanis nem szeretném lekésni az indulást. De sebaj, majd beteszem az új szurkolói pólót, és a többi kelléket is úgy, hogy indulásra kész legyek. Ugyanez lesz pénteken is, hogy aztán szombaton már nyugodtabban lehet majd készülni az útra. Ott leszünk, persze, hogy ott leszünk, szurkolótársaimmal együtt, mert az a csapat, amelyik képes volt legyőzni nemrég a tavalyi győztes Dubrovnikot, az bármelyik gárdán felülkerekedhet. Mi bízunk bennük! És ezt nemcsak a szeretetünk és a kincstári optimizmusunk mondatja velünk. A Brescián túljutunk, a Szolnokkal szemben pedig eljött a reváns ideje. Csak emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy két éve Barcelonában – igaz akkor „csak” az ötödik helyért -, is legyőztük a Szolnokot. Szombaton a döntőben, biztos, hogy akik csütörtökön még nem bíztak, azok is megpróbálnak majd valahogy jegyet szerezni, hogy sok egri örülhessen a klub történelmi sikerének. Csak ne lenne még ez a fránya öt nap…

Nagyfejeő Péter sem először lát vízilabda meccset majd csütörtök este a Duna Arénában. Szabadidejében már egy jó ideje besegít a klub technikai-menedzserének, Kovács Istvánnak. Együtt állítják fel a hazai meccsek előtt a LED-falakat, azoknak konzolokat gyárt, amolyan ezermesterként fúr,-farag. Ha kell, uszodát díszít, ha arra van szükség, akkor kocsit pakol, s ki tudja még, mi mindennel foglalatoskodik, hogy a mérkőzések kezdetére minden összeálljon. Teszi mindezt önzetlenül, a sportág, a klub szeretetéből fakadóan.

-Először is abban bízom, –  hallhattuk tőle – hogy végre Dabrowski Norbert vezetőedző és nem, dr. Halmos Péter csapatorvos állítja össze a csapatot. Annyi balszerencse ért már bennünket ebben az évadban, és mindig a nagyobb megmérettetések előtt, hogy jó lenne, ha mindenki fitten és egészségesen kezdhetné meg a szezon megkoronázását jelentő sorozatot. Ha mindenki rendben lesz, akkor csütörtök este megverjük a Bresciát, mert jobb csapat vagyunk. Remélhetőleg mindenki kipihente a bajnoki döntőt, úgy fizikálisan, mint mentálisan és akkor előre lépünk Európa élcsapatai között. Érzésem szerint, ott leszünk az első háromban. Nagyon várom már az első összecsapást. Nagyon kíváncsi vagyok a Duna Arénára is, hogy milyen hangulat lesz ott, ahol majd tíz- tizenötezer ember szurkol. Rajtunk nem múlik. Dobok, kereplők, csattogók, hangszálak, és minden egyéb eszköz elő van készítve. Indulásra várva…

Benedek Réka nemcsak sportrajongó, szurkoló, de maga is sportol. Kézilabdázik, de köztudottan imádja a vízilabdát. A Bitskey Aladár Uszoda szerves részét alkotó, vízilabda ereklyékkel díszített Club Café dolgozója.

-Nem kell mondanom, – hallhattuk tőle egy kávé elszürcsölése közben – mekkora őrület van itt a mérkőzések idején. Akár itthon, akár idegenben játszik a csapat. Nem egyszer olyan a hangulat, ami sokszor még a lelátón sincs. Majd szétveti a házat a szurkolás, a pro és kontra vélemények, amelyekkel mindig igyekeznek a vendégek túlharsogni az asztaltársaságukat. Sokan előre foglalnak asztalt ilyenkor, hogy a legjobb helyről mindent láthassanak. A Tavalyi BL-döntő ideje alatt is kint volt a nagykivetítő, bent az üzletben a tévé, és telt ház. Nemcsak a vízilabda, hanem egyéb sportesemények ideje alatt is így volt. Ez egy igazi sportkocsma. Úgy tudom, hogy a végső kialakításában sok segítséget nyújtott a vízilabda klub, hogy a szurkolók igazán jól érezhessék magukat törzshelyükön. Van olyan társaság, amely a hazai mérkőzések legtöbbjét is itt nézi meg a televízió előtt, mert tudja, hogy utána benéznek ide a fiúk is, még azok, a korábban egri csapatban játszók is, akik ma már ellenfélként érkeznek. Mindig nagyon jó a hangulat. Nemcsak a Duna Arénában várnak telt házat, a Bajnokok Ligájára, hanem mi is. Ilyenkor én is mindig úgy szervezem a munkát, hogy láthassam a meccseket, de közben azért senki ne haljon szomjan. Nagyon szeretnék már egy világraszóló sikert. Mert ebben a csapatban benne van a nagy eredmény. Mint sportoló is tudom, hogy ha egy kellemetlen kudarc után – mint volt a bajnoki döntő -, kell újra harcba szállni, akkor még nagyobb a bizonyítási vágy, megkettőződik az akarat, hogy javítsuk a kisiklást. Remélem most is így lesz. Innen Egerből, az uszoda tövéből, úgy fogunk szurkolni, hogy az egészen a Duna Arénáig, vagy még azon is túl elhallatszódjon. Mondjuk Bresciáig, aztán meg elég lesz, ha csak Szolnokig…

Lőrincz József is igen közel áll a sportághoz és a csapathoz. Civilben az uszoda főmérnöke, aki többek között azért is felel, hogy a technikai berendezések, mint az időmérő órák, a támadások, és a különböző játékidők végét jelző hangberendezések jól és pontosan működjenek. Nem egyszer versenybíróként is szerepet kap a zsűri asztalnál. Vagy az eredményjelzőt, vagy az előbb említett időmérőket kezeli.

– Otthon, a televízió előtt fogok szurkolni – mondta. – Ennek is meg van a maga varázsa. Szurkolás közben annyiszor csináltam már sok egyéb mást is, ami elvonta a figyelmemet, hogy nem egyszer kimaradtak lényegi dolgok. Ha meccs közben dolgozom, akkor utána mindig megnézem a felvételeket, hogy ne maradjak le semmiről. Mivel azonban ilyenkor már tudom a végeredményt, az már nem annyira katartikus. Ezúttal csak a meccsre, a játékra fogok koncentrálni. Nagyon szurkolok, mert úgy gondolom, hogy az egész idényt figyelembe véve, van esély egy jó szereplésre. Ha a csoportküzdelmek során látott Recco-meccset felelevenítjük, emlékezhetünk rá: bizony nem sokon múlott egy igazi nagy skalp. Amíg nem kezdődik, addig meg vadászom a nyilatkozatokat, a lassan csordogáló híreket. Szerintem a Bresciát megverjük, aztán pedig nagyon kíváncsi leszek, hogy mire jutunk a Szolnokkal. Ideje, hogy újra megverjük őket. Mindenesetre már az egy óriási dolog, hogy újra, immáron harmadszor a legjobbak között vagyunk. Aztán az sem mellékes, hogy sokat köszönhet nekünk a magyar vízilabda, mert ha megverjük a Bresciát, akkor szombaton biztos lesz magyar döntőse a sorozatnak…

Vágyak, álmok, remények, várakozások… Csütörtökön találkozunk!


 

A budapesti Final Six menetrendje:

2017. Május 25., csütörtök
19.00.: Olympiakosz Pireusz – VK Jug Dubrovnik
20.30.: ZF-Eger – AN Brescia

Május 26., péntek
17.30.: Mérkőzés az ötödik helyért
19.00.: Olympiakosz/Dubrovnik – Pro Recco
20.30.: ZF-Eger/Brescia – Szolnoki Dózsa-Közgép VSC

Május 27., szombat
15.15.: Mérkőzés a 3. helyért
16.45.: Döntő

 

(FOTO: Fehér Kálmán, archív + facebook.com)

Kövess minket Instagramon

Mondja el a véleményét

ÍRJON NEKÜNK

0

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez