Egy elmaradt beszélgetés…

Többen javasolták: írjak Katona Józsefről. Mondtam is neki, amíg lejárt a ZF-Eger vízilabdázóinak mérkőzéseire, hogy üljünk le, s ossza meg velünk sportélményeit. A 800-as, 1500-as európai csúcsokat, az 1500 gyorson szerzett Európa-bajnoki győzelmét, az olimpiákon elért csodálatos eredményeit, vagy azt, hogy miként lett vízilabdázó.

Milyen volt Pócsik Dénes csapatkapitánysága alatt pólózni az Egri Dózsában, vagy Rüll Csaba előtt védekezni még a régi Bárányban? Kértem tőle, hogy ha majd leülünk beszélgetni hozza magával azt a legendás ruha/?/csipeszt, amit mindig az orrára tett, mielőtt az egri uszoda vizébe ugrott.  Annyiszor megkérdezték tőle, hogy miként lehet úszni, pólózni a csipesszel az orrán, hogy szinte már unta a választ. Nem bírta az orra a vizet. Mindig csak ennyit mondott róla, rájellemző szerénységgel, mosolyogva.

Aztán arról is terveztünk beszélgetni, hogy milyen manapság a sporthoz való viszonya. Mert az uszodától, magától a sporttól nem szakadt el soha. Évtizedeken keresztül tanított a Bornemissza Szakmunkásképző Intézetben, ahová legalább annyira oda tartozott, mint a Bárány uszodához. Nem telt el úgy nap, hogy legalább ezer métert ne tempózott volna. Szerettem volna ha felelevenítjük, azokat a téli teremfoci küzdelmeket is, amiket hétről, hétre vele közösen vívhattunk egy Csebokszári lakótelepi iskola tornatermében. A kezdésre mindig pontosan kellett érkezni, aki késett, vagy ne adj isten bejelentés nélkül egyszerűen nem is jött, azt mindig megdorgálta. Még ma is hallom a szavait, pedig ez az 1980-as évek elején volt: „ne tegyétek tönkre másik tíz ember szórakozását!” Vele egy csapatban nem lehetett csak úgy tingli-tangi módjára focizni. Ott dübörgött, fújtatott az ember mögött, úgy, mintha bajnoki döntőért, vagy világbajnokságért játszanánk. Komolyan vette ezt is, mint minden mást az életben. Soha nem hivalkodott, szép csendben, szerényen tette a dolgát. Állítom, hogy tanítványainak többsége nem is tudta róla, hogy ki is vezényli nekik a testnevelés órák gyakorlatait. Azt, hogy hányszor javította meg az aktuális Európa-rekordot, s hogy a legendás magyar vízilabda sportban is magyar kupagyőztes volt, vagy, hogy a válogatott színeiben mennyiszer képviselte hazánkat.

Kőkemény védőjátékos volt. Olyan, akire mindig számítani lehetett, akire mindenki emlékszik, mert azóta sem volt ember, aki azzal a bizonyos csipesszel az orrán ilyen kiemelkedő sportsikereket ért el.

Játszott egy csapatban a már említett Pócsik Dénesen és Rüll Csabán kívül, többek között dr. Ringelhann Györggyel, dr. Halmos Péterrel, Lutter Istvánnal, Bolyával, Olajossal, Regőssel, Krajcsoviccsal, Patkóval,  Kácsorral, Szásszal, majd később még olyan fiataloknak is példát mutatott, mint Gyulavári, Kádas, Kelemen, a Kovács testvérek, akik aztán tovább vitték a hagyományokat.

Olyan sok mindenről beszélnünk kellett volna még! A gyermekeiről, a tanítványairól, a barátairól, a legendás uszodai történetekről, s ki tudja még mi mindenről. Azonban egyszer csak eltűnt. Mondták, hogy nehezen mozog, fájnak a lábai. Azt soha nem hallottam róla, hogy beteg. Lehet, hogy ezt is mondták, csak valahogy nem illett a képbe: a kitartó úszó, a kőkemény vízilabdás, a sportembert megtestesítő emberről alkotott képbe.

Halálhíre napok óta keringett már, még végül meg nem írta az újság. Lányánál, Dél-Afrikában érte a halál. Szinte semmit nem tudunk arról, hogy mi is történt. Nem akarjuk hinni, hogy megint szegényebbek lettünk egy kiváló emberrel, aki már valahol egy égi vízilabda csapatban tempózik Rüllel, Pócsikkal, Gyarmatival. Beszélgetni sem fogunk már, pedig úgy készültem rá! Ha azt mondom sajnálom, akkor nem fejeztem ki amit érzek! Nyugodj békében Katona Jóska! Az uszodák világában élők nevében ígérem: emléked megőrizzük!

 

Comments
  • Kácsor László
    Válasz

    R.I.P. kedves Portoló! Mi fiatalok igy hivtunk annak idején, mert megengedted, és mert mindannyian kedveltünk, amikor bekerültük az elsö csapatba. 1972. október 1-en az Egri Dózsa vizilabda csapata a sportág történetében elöször játszott MNK döntöt az FTC ellenében. 1200 nézö buzditott bennünket a Bárány uszodában! Én a 2. negyed elején, az FTC 3-1-es vezetésénél kerültem a kapuba, 18 éves voltam. Elöttem Te fogtad a centert, és hagytad, hogy irányitsalak, hogy melyik oldalára állj, és mikor nem kell bántani a centert, mert kiúszva elhoztam a labdát. Összedolgoztunk, mert igy tudtál engem segiteni. Ha valaki járatos a csapatsport világában, az tudja, hogy mit jelentett számomra akkor Katona Józsi sportólói és emberi nagysága. Már a dán válogatott szövetségi kapitánya voltam, amikor egyszer megkerestelek az iskoládban, mert szükségét éreztem, hogy beszélgessünk. Isten veled Portoló! Bárátsággal, Kacsa

Mondja el a véleményét

ÍRJON NEKÜNK

0

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez