Tóth Kálmán, aki együtt tanul a generációkkal…

Tóth Kálmánt méltán tartják az ország egyik legjobb utánpótlás edzőjének. Olyan áhítattal, olyan lelkesen, olyan odaadással, olyan szeretettel beszél sportágáról, tanítványairól, hogy öröm hallgatni.


 

Egerben generációk óta neveli a vízilabdásokat és ezt tessék szó szerint érteni! Mert ő nemcsak azt mutatja meg, hogy miként kell lőni, védekezni, úszni, hanem figyel ezeknek a srácoknak a személyiségére is. Segíti a felnőtté válás sokszor nem is egyszerű folyamatát, megküzd a kamaszkor testi, lelki változásaival. Ha kell szülői értekezletre megy, szoros kapcsolatot tart az iskolákkal, fejleszti a tanulni vágyás, a minél több-, szerteágazóbb tudás megszerzésének igényét. Tanítványaival nemcsak az OB-I-es csapatok, válogatottak összeállításánál találkozhatunk, hanem az egyetemi-, valamint az amatőr bajnokságok résztvevői között is.

Toth-KalmanPersze felfigyeltek munkásságára a szövetségben is. Hosszú évek óta a különböző korosztályos válogatottak felkészítését is segíti. Az elmúlt három évben Horkai György mellett dolgozott az ifiknél és a junioroknál. A montreali olimpiai bajnokot igazi legendaként emlegeti. A huszonegyedik század vízilabdájának egyik legfelkészültebb mesterének tartja, akitől sokat tanulhatott. Mert a saját tudásának állandó fejlesztését is nagyon szem előtt tartja. Figyel minden apró részletre. Mint mondja, ebben a pozícióban megadatott neki, hogy nemzetközi edzőtáborokban láthassa, hogy mitől olyan jók a szerbek, a horvátok, vagy éppen az olaszok, akik most egy picit talán előttünk járnak. Egy olaszokkal végzett közös edzést emleget, amikor a gyorsúszás során húsz, huszonöt centivel mindig előttünk értek a célba. Ezen sokat gondolkodott, ő maga akart rájönni a miértjére. Vagy azon is, hogy mitől jobb a szerbek lábtempója, és a horvátok gondolkodásának gyorsasága. Mert a mai vízilabdában az a lényeg – magyarázza –, hogy milyen gyorsan gondolkodsz. Ma a gyorsaság az első minden más sportágban is. Ne lehessen lekövetni a taktikádat, a mozgásodat. Aztán mindehhez saját módszert épít fel. Mert úgy tartja, csak úgy másolni azt nem lehet. Akkor lehetsz igazán jó, ha van saját stílus. Új elemeket tartalmaznak az edzései, a stadionban sprintelnek, vagy a tornateremben erősítik a törzsizmokat. Nagyon fontosnak tartja, hogy érdekes, játékos elemek kerüljenek az edzésekbe. Olyanok, amelyekkel ennek a korosztálynak a figyelmét minden másodpercben le lehet kötni.

Aztán szakmázik tovább, amikor arról beszél, hogy nem szabad béklyók közé szorítani a fiatalokat. Meg kell hagyni a saját egyéniségüket. Mert nem gépeket szerkesztenek, hanem játékosokat nevelnek. Az már nagyon jó, ha valaki a szó nemes értelmében véve játssza a vízilabdát, ha a vízben is kijön az egyéniség, amit hagyni kell kibontakozni. Mert igazán jó játékosok ezekből lesznek, akik képesek még őt is meglepni egy-egy váratlan húzásukkal, csak rá jellemző mozdulatukkal. Zalánkit említi példának, akihez fogható bal kéz nincs, az a csuklóból eleresztett lövés még sok örömet okoz majd a magyar vízilabdának. Aztán Erdélyi Balázst is megemlíti, akit Európa legjobb szélsőjátékosának tart, de még mindig fejlődik. Nagyon szurkol Lőrincz Bálintnak, aki mindkét oldalon bevethető. Miért? Annak idején, még ifjúsági korában azt kérte, hogy ha úgy adódik, néha átmehessen az úgynevezett rossz kéz oldalra is. Ma a felnőttek között ebből sokat profitál ő is, meg a csapat is.

A legnagyobb örömet az adja számára, amikor látja a sikereket, s  legbelül tudja, hogy ehhez egy picit ő is hozzájárult. Emleget olyan utánpótlás világversenyt, amelyen hat egri erősítette a válogatottat és természetesen nyertek is. Azt pedig egyenesen megtiszteltetésnek tartja, hogy dolgozhatott azokkal a játékosokkal a válogatottnál, akik majd az újonnan kinevezett szövetségi kapitány ajtaján igen markánsan kopogtatni fognak. Zalánkira, Manherczre, Kovács Gergőre, Nagy Ádámra, Vadovicsra gondol több más mellett.

Persze mindezt, az egri edző mondatja vele. Mert ő elsősorban annak tartja magát. Csak köszönettel tartozik Bárány Attilának, hogy lehetővé tette számára a szövetségi munkát. Dabrowski Norbertet is nagyon nagyra értékeli. Úgy emberileg, mint szakmailag. Jól esik neki a vezetőedző azon megnyilatkozása, hogy sokat vitáznak a vízilabdáról. Vitáznak, és nem vitatkoznak!Mert, ahogy Dabrowski tartja vitázni csak azzal lehet, aki igazán érti amit csinál. Vitatkozni meg oktalanság, mert az nem visz előre! Mint mondja, nagyon vigyáz arra, hogy egyik munka sem a másik rovására történjen. Tudjuk róla, hogy ő nyaranta nem üdülni jár, hanem edzőtáborokba. Gyulavári Zoltán segítségével Egerben is maximálisan elvégzik a nyári alapozást. Egyébként is: évtizedek óta remekül működik a Holló Tivadar, Gyulavári Zoltán, Tóth Kálmán tengely az egri utánpótlás nevelésében. Ehhez csatlakoztak most újabb remek szakemberek, akik a legkisebbekkel próbálják megszerettetni ezt a csodálatos sportot. A Petrovai ikrek Panka és Marci, vagy Szilágyi Péter és Rostás Andi. Ahogy mondja ezért egy nagyon jól felépített klub az egri. Mindennek meg van a helye és az ideje, valamint az állandóságot a fejlődés, a kor követelményeihez való igazodás jelenti. Ez a háttér kell ahhoz, hogy ő többrétű feladatot vállalhasson.az-ifik

Aztán szóba hozza a felelősséget, amit azzal bízott rájuk a sors, hogy egyengessék a fiatalok útját. Megemlíti, hogy most éppen Holló Tivadar 2004-es generációja az, amelyik nagyon tehetséges, s közülük nagyon sokan méltó utódok lehetnek az egri vízilabdában. De akikben „csak” a mozgás örömét, a napi rendszerességet, a sport iránti igényt, az egészséges életmód iránti vágyat ébresztették fel, azokra is nagyon büszke. A legnagyobb örömet viszont az jelenti a számára – ami munkájának legnagyobb visszaigazolása is egyben -, hogy tanítványainak többségével tartja a kapcsolatot, keresik, tanácsot kérnek tőle, jó viszonyt ápolnak vele. Ez igaz azokra is, akik menet közben messzire sodródtak az uszoda világától.

Sok minden más is szóba került még beszélgetésünk során. Magával ragadott az a tűz, az a lelkesedés, ahogy minderről szólt. Olyannyira, hogy majdnem elfeledkeztünk az egész apropójáról: Tóth Kálmánt nemrégiben – az utánpótlás szakág átszervezése kapcsán -, nevezték ki az U 18-as válogatottak szövetségi edzőjévé. Miután megszűnt az utánpótlás szövetségi kapitányi poszt és mindenki önállóban dolgozik a saját korosztályával.

Ez a beszélgetés is bizonyítja, hogy jó kezekbe kerültek a jövő reménységei. Nem kell aggódni sem az egri, sem a magyar vízilabda jövőjéért…

 

(FOTO: Fehér Kálmán, archív)

Kövess minket Instagramon

Mondja el a véleményét

ÍRJON NEKÜNK

0

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez